Mi is a szeretet? Élet értelme? Nyilván nem én fogom megoldani ezt a két nagyon összetett kérdést, hiszen ez sok, sok okos és szenzitív embernek sem sikerült még. De legalább gondolkodtam rajta én is. Ma sokat, szokszor.
MamaK el van keseredve a baba miatt. Tudom, hogy így szülés után a hormonháztartás felborul, ezért az újdonsült Anyuka egyik pillanatban sír, a másikban nevet. Ezt mondták tapasztalt anyukák. Én el is hittem, de felkészülve nem vagyok rá. Eddig, mióta 3 napja bejárok a kórházba, a napi kétszeri találkozás alatt tényleg voltak hangulat változások. Híreket is folyamatosan kaptam a baba hogyléte felöl, de amikor láttam, az üvegen keresztül, akkor szinte mindig aludt. Nem éreztem át amit MamaK átérez. Ő napi 24 órában, mostmár 72 órája non-stop a babával van. Látja aludni, bekakilni, sírni, nézelődni, enni, szopizni, büfizni, pisilni, hányni, besárgulni. Ennyi, mást még nem tud. De ez a pár tett is annyi minden, annyival másabb, mint amit eddig látott, láttunk, hogy most ez a minden. Ha nem úgy csinálja a baba ezeket a műveleteket, ahogy kell, vagy ahogy mondják, vagy ahogy ő elképzeli, hogy kellene, na akkor baj van. Akkor jön a sírás. Érthető.
Ha pedig nincs a babával, hanem velem van, kint a váróban, ahol a látogatókat lehet fogani, és ott eszébe jut valami ami nem okés a babával, akkor olyan sírásra biggyedő szája lesz, amit még nem láttam tőle. És általában eszébe jut ilyesmi. Nem tudom, hogy milyen az „átlagos baba” viselkedés az első hetekben. Bízom benne, hogy a mi kicsikénk sem csinál semmit rosszabbul, mint a társai. Lehet, hogy hasfájós lesz, sokszor hányt már. Nem tudom ezt lehet-e ennek nevezni, kijött belőle a tápszer. MamaK-t ez nagyon megviseli, 2700 grammról, lecsökkent a súlya 2500 grammra. Állítólag ez is normális. Meg az is, hogy besárgul. Holnap megmondják, hogy hazahozhatom-e őket, vagy még inkább egy napot benntartják őket. Rossz a bizonytalanság. Tudom, hogy megtesznek mindent értük a kórházban, és ha azt mondják, hogy még egy nap, akkor jobb ha ott vannak mág egy napot.
De hiányoznak. Szörnyen. Üres a lakás. A szíven nem az, már kettem vannak benne.
Ha pedig nincs a babával, hanem velem van, kint a váróban, ahol a látogatókat lehet fogani, és ott eszébe jut valami ami nem okés a babával, akkor olyan sírásra biggyedő szája lesz, amit még nem láttam tőle. És általában eszébe jut ilyesmi. Nem tudom, hogy milyen az „átlagos baba” viselkedés az első hetekben. Bízom benne, hogy a mi kicsikénk sem csinál semmit rosszabbul, mint a társai. Lehet, hogy hasfájós lesz, sokszor hányt már. Nem tudom ezt lehet-e ennek nevezni, kijött belőle a tápszer. MamaK-t ez nagyon megviseli, 2700 grammról, lecsökkent a súlya 2500 grammra. Állítólag ez is normális. Meg az is, hogy besárgul. Holnap megmondják, hogy hazahozhatom-e őket, vagy még inkább egy napot benntartják őket. Rossz a bizonytalanság. Tudom, hogy megtesznek mindent értük a kórházban, és ha azt mondják, hogy még egy nap, akkor jobb ha ott vannak mág egy napot.
De hiányoznak. Szörnyen. Üres a lakás. A szíven nem az, már kettem vannak benne.
