Málnácska érkezése egy tudatos rákészülés eredménye volt. Évek óta élünk együtt Mama P-vel, mindig is tudtuk, hogy egyszer MAJD MAJD szeretnénk gyereket, de mindeddig ez csak a távoli jövő része volt. Aztán bennem, így 31 évesen, erősödni kezdett a vágy egy kisbaba iránt, úgyhogy elkezdtem utánajárni, milyen lehetőségei vannak egy leszbikus párnak / lánynak arra, hogy ma Magyarországon gyereket vállalhasson. Nem volt sem gyors, sem egyszerű a folyamat, de fél év után minden info birtokában végül az anonim apadonor mellett döntöttünk. Hogy miért? Íme a lehetőségek és az érveink:

I. Donor: ismerős, barát
Megtermékenyítés: természetes úton = szex
Kivitelezés: viszonylag egyszerű
A jövőben apához arcot faktor: könnyű
Pszichológiai faktor: bonyolult

Adná magát a dolog, hiszen elég sok fiúbarátunk van, többnyire kapcsolatban élők, de akadnak azért szinglik is, ráadásul igencsak költségkímélő is ez a megoldás, hiszen csak a jó időben kell egy jót d.gni és már kész is a baba. Csakhogy:
- köztudott, hogy egy szexből még nem biztos, hogy lesz, gyerek, sőt.. ahhoz elég sok együttállásnak (peteérés, apa fürge spermái stb.) kell teljesülnie, hogy megfoganjon a bébi
- aztán ki tudja, hogy az illető apának a későbbiekben mikor támadnak fel apai ösztönei, és akar majd aktív szertepvállalást a gyerek életében, neadj'isten, majd el akarja tiltani tőlünk, hogy nehogymár két anya nevelje az ő kis porontyát
- ennek a másik esete, ha az apa jelenlegi vagy majd leendő párja rájön, hogy van egy gyermeke az imádott pasijának és kitör rajta a féltékenység, esetleg, ha nekik majd nem jön össze a gyerek, jogosan követelhesse magának a mi ivadékunkat
- a döntő érv ez ellenn a mi esetünkben mégis az volt, hogy P nem tudta volna elviselni, ha én más pasival fekszem le, ami teljesen érthető, fordított esetben engem is zavart volna, de talán érte meghoztam volna ezt az áldozatot, ki tudja..(ez egyhamar nem is derül ki)
- és valljuk be, azért sok évnyi leszbikus együttlét után lehet, hogy nekem sem ment volna olyan könnyen a dolog..:)

Így ezt a módot végül elvetettük, bár benne van az optimista pakliban az is, hogy minden(és mindenki:) jól sül el, azaz: boldog család leszünk mi hárman, az apa pedig örül, hogy van egy boldog gyermeke valahol, akivel csak akkor kell foglalkoznia, ha esetleg a gyerek, majd nagykorában kíváncsi lesz arra, hogy ki is az igazi apja. Nekünk pedig könnyebb is lenne elmagyarázni a gyereknek azt, hogy igen, van apukája, csak anya már egy másik nénit jobban szeret, mint apát és ezért él tőle külön..

II. Donor: ismerős, barát
Megtermékenyítés: mesterségesen
Kivitelezés: orvosi úton, kissé bonyolult
A jövőben apához arcot faktor: könnyű
Pszichológiai faktor: bonyolult

Ez a verzió annyiban vonzóbb az előzőnél, hogy a féltékenységi faktor szinte teljesen kizárható, azaz senki nem szexelne senkivel, és senki nem lenne féltékeny a másikra. A többi pszichológiai érv és aggály viszont ugyanúgy megmarad, a kivitelezése pedig jóval bonyolultabb. Ebben az esetben ugyanis már bonyolult és költséges orvosi beavatkozásra és gondos előkészületre is szükség van.
 
A megtermékenyítési procedúra előtt át kell esnie neki is, nekem is egy termékenységi vizsgálaton, majd nekem el kell kezdenem a hormonkezelést, neki pedig be kell szállítania / vagy helyben leadnia egy adag mintát a meddőségi központba. Aztán a megfelelő napon a doktorbácsi az apa feldolgozott, megtisztított stb. spermáját felhelyezi a méhembe (ezt hívják inszeminációnak), ahol aztán a kis srácok vagy célba találnak, vagy nem, ahogy a normális szex esetében is ez megtörténik. Vagy nem. Úgyhogy lehet ismételni havonta, összesen 5-6 alkalommal, majd fél évnyi sikertelenség után következhet a lombikprogram. Mindez igencsak idegőrlő és természetesen szuper-pénztárcagyilkos megoldás.

III: Amit választottunk: donor: anonim = spermabank
Megtermékenyítés: mesterségesen
Kivitelezés: orvosi úton, kissé bonyolult
A jövőben apához arcot faktor: nehéz
Pszichológiai faktor: könnyű

Mindenkivel (apával, P-vel, magammal) szemben a legtisztább megoldásnak számunkra ez a megoldás lett a nyerő. Bár így az apa személyéről valymi keveset tudunk (csak amennyi az adatlapjántalálható), de így megvan a fantázia édes szabadsága, hogy olyan apát képzelhetek el a kislányomnak, amilyet csak szeretnék.

Amúgy ma Magyarországon egyedülálló nőként bárkinek lehet gyereke, nemi identitástól függetlenül. Ha viszont korábban éltünk volna a regisztrált élettársi kapcsolat bejegyzésével, akkor nem lehetne, ugyanis azonos neműeknek nem lehet gyereke.. de szerencsére én, mint kvázi egyedülálló, és ezt egy nyilatkozattal igazolni is tudó, belevághattam a babaprojektbe. Megjegyzem, a folyamat során, és mindezidáig (39. hét!) senki az ég világon (se nőgyógyász, de doki, se senki) nem kérdezte a családi állapotomat!

Magáról a megtermékenyítési folyamatról (meddőségi központ, donor kiválasztás, inszemináció, árak stb.) írtam egy mini blogot, amin részletesen olvashattok minden ide vágó témáról: http://szinglimutti.blog.hu/ így erre itt most nem térnék ki külön.

IV. Egyéb
Aztán persze vannak még lehetőségek, csak az embernek szabadjára kell engednie a fantáziáját, illetve meg kell néznie egykét idevágó hollywoodi filmet (pl. The kids are all right), sorozatot (pl. The L Word). Ilyen megoldások pl:
- Diszkóban felszedni valakit, majd lefeküdni vele
- A rokonságból megkérni valakit, hogy adjon spermát (lásd Rippel  Feriék)
- Ismerős spermáját otthon saját kezűleg, pipettával felhelyezni
- ...és az eddig legbizarrabb, amit egy ismerős javasolt: P petesejtjét megtermékenyíteni egy donor spermával, majd azt beültetni ez én méhembe, hogy én hordjam ki. Így valamennyire mindkettőnk gyereke lenne.(??!!) 

A lehetőségek tárháza tehát itt is végtelen...

2010. őszén végül megfogant Málnácska, akinek most már csak kb. 2 hete van, hogy kiélvezze egyre szűkülő, ám finom trópusi klímájú albérletét és megmutassa magát leendő anyukáinak.