Miért is nehéz az első hat hét? A negyedik hét után már énis érzem a változást, a javulást, úgyhogy magam mögött hagyva a legdurvább heteket (ezt le is kopogom), bátran merek írni azok maceráiról.
1. Nem alvás
Már az első napon világossá vált, hogy az alvás lesz az egyik központi téma. A kialvatlanság a legnagyobb macera ami képes ingerült, alvajáró zombit varázsolni a legtürelmesebb anyukából is. -Először az izgatottságtól nem aludtam fél óránál többet.
-Aztán a kezdeti túlzott aggódás miatt nem bírtam egyhuzamban egy órát szundítani. Folyton az járt a fejemben, hogy vajon vesz-e levegőt? miért veszi furán a levegőt? bukott, úristen mi lesz?! megnyikkant, ójajj mi baja lehet? sír, jesszus, gyorsan felveszem!
-Emellett pedig a 2-3 óránkénti etetéshez igazodva, ha akartam se tudtam volna 1-másfél óránál többet.. az horror volt.
Tulajdonképpen az összes macera azért válik macerává, mert az alvástól veszi el az időt. Most már szerencsére este alszik 4-5 órát egyhuzamban, így énis tudok pihenni. Nappal 3 óránként eszik, közte hol alszik, hol nem, de ha igen, énis elszundítok vele.
2. Folyamatos etetés
A másik fő program és macera az alvás után.
Mivel kezdetben nem volt még elég tejem, ez a következőképpen nézett ki: szoptatás - majd a korábban lefejt tej odaadása cumisüvegből - aztán a tápszer elkészítése és odaadása - baba lefektetése vagy letevése - és végül fejés a következő etetéshez. Ez kb. másfél órás program volt, majd 1 óra múlva kezdődött az egész előről, mert 2-3 óránként etetni KELL..
Az etetéshez való viszonyomat tovább rontotta a védőnő, aki közölte, hogy a gyereknek MEG KELL ENNIE a napi előírt testsúlykilogrammonként 150 ml kaját (3 kilós babára nézve ez 3x150ml=450ml), különben izomgyenge lesz.. Ez persze jól beparáztatott, mert Málnácska sosem evett / eszik ennyit!!
Mostanra lett tejem elég, így már csak szoptatok, nincs fejés, nincs cumisüveg! A baba este akkor eszik, amikor kel, napközben pedig 3 óránként kap enni. A napi adag miatt sem parázom már, mert a baba az előírt heti súlygyarapodást hozza (150-200 gramm), így azóta a védőnő szavai az egyik fülemen szépen be-, majd kiosonnak.
3. Fejés
Fentebb az etetésnél már említettem, mégis külön bekezdést érdemel ez a macera is. Nem vettünk elektromos mellszívót (kb 30-40.000 Ft), kézit használtam (10.000 Ft).
Ennek köszönhetően a jobb karom és egy idő után a jobb lapockám alatti izom is úgy bedurrant a napi 7x30perc fejéstől, hogy azt már a pokolba kívántam 2 hét után..Ráadásul az 1-másfél órás etetés után még leülni fejni (ami így az alvástól veszi el az időt), nem kis akaraterőt igényelt.
Még jó, hogy 3 hét után lett tejem, különben vagy Popeye leszek, vagy szegényebb 30.000 forinttal.
4. Légzésfigyelő téves riasztása
Újabb alvásidő-vámpír és idegsejt pusztító a légzésfigyelő helytelen használata. Az első héten napjában 4x-5x sípolt be tévesen. Persze sosem hiszed azt, hogy téves, hanem rohansz ezerrel a gyerekszobába a kiságyhoz legyen nappal vagy éjszaka. A baba pedig minden alkalommal alszik mint a bunda, vagy felsír ő is a csontig hatoló sípoló hangra.
Már kezdtünk megőrülni, mikor kiderült, rosszul raktuk be a matrac alá a szenzort.. vízszintes helyett függőlegesen fektettük le, így a baba minden alkalommal legurult róla..
Azóta megigazítottuk, jól működik és nem riaszt. ...és most már csak este használjuk.
5. Pittyegés
Mindkettem említettük már, hogy új (felújított) lakásba költöztünk Málna születése előtt 2 héttel. A lakás felett érzett felhőtlen boldogságban fel sem tűnt, hogy a háztartási gépeink mind-mind pittyegő, sípoló hangot adnak ki. Nem is lenne ezzel gond, ha a légzésfigyelő nem adna ki szintén velőtrázó sípoló hangot. Így amikor sípolt a főzőlap, a mosogatógép, a hűtő, a riasztó, a kaputelefon vagy a mikró, szintén észvesztve ugrottunk fel, hogy rohanjunk a gyerekszobába..
Azóta már megtanultuk melyik pittyenés melyik házirobothoz tartozik, de 100 méteres síkfutásban tuti miénk lenne a leggyorsabb rajt..és azon is már csak röhögünk, hogy milyeneket drifteltünk (farolgattunk) a hálószoba-gyerekszoba közötti kanyarban!
6. Krémezés
Kevésbé súlyos macera, de mégis időrabló tevékenység a krémezés. A napi fürdés (ami egyébként a nap fénypontja) után ájultan dőlnél az ágyba, de akkor eszedbe jut, hogy még be kell kenni a testrészeidet és igen, mindegyiket más krémmel..
Van tehát az arckrém, a testápoló, a krém a megrenyhült hasra és mellekre, a mellbimbó krém, a császármetszés sebére kiváltott krém, az aranyér kenőcs, a lábkrém és a kórházban megörökölt lábgomba elleni krém is. Miután lezajlott a maratoni krémezés, alaposan megmosod a kezed, majd ezután még gyorsan felkerül a kézkrém is, hogy azok is megkapják a jólmegérdemelt ápolást. ..és észrevétlenül elillan újabb félóra, amivel ismét kevesebbet alszol.
A krémek mennyisége már lecsökkent, de a velük eltöltöltendő időt még mindig előfordul, hogy inkább alvással töltöm.
7. Hátfájás
Végezetül pedig a kínzó hátfájást sorolnám még a macerák közé.
A baba folyamatos cipelése, csitítgatása, szoptatása, büfiztetése és persze a tejjel megtelt mellek megnövekedett súlya mind mind hozzájárulnak ahhoz, hogy estére már úgy mozojon az újdonsült kismama mint egy berozsdásodott terminátor. A hátfájás szó új értelmet nyert a szülés óta. Nyaktól lefelé kb. a gerincoszlop közepéig tud hasítani a fájdalom, ami az első napokban nekem fejfájást és izomlázat is okozott ugyanezen a területen.
Ma már jobb, talán erősödnek az izomk a gerinc mellett, nem fáj annyira durván, de egy hátmasszázsért vagy egy csontkovács kiropogtatásáért bármikor odaadnám a fél karom!
