Egy picit visszamegyek a történetben. Mióta együtt vagyunk a MamaK-val, többször szóba került, hogy jó lenne egy gyerek. Nem tudtuk hogy hogyan, egy volt a biztos, mégpedig, hogy én nem élem túl, hogy a párom szeretkezik valakivel (hívhatnám dugásnak is a lényeget tekítve, de ezt a szót nem szeretem). Nagyon sokszor és sokan próbáltak rábeszélni, hogy ezzel nincs gond, mert ha szeretem a párom, akkor ezt meg kell tennem érte, ki kell bírnom, satöbbi... Mégsem éreztem úgy, hogy bárki beleszólhat ebbe, hiszen nem tudják, hogy ő és én mit érzünk! Nem is tudják!
Aztán egyszercsak jött valami, igazából semmi sem, vagy minden, nem is tudom mi szállt meg, de azt mondtam, hogy ok. Valószínűleg csak annyi, hogy szeretem és ha ő szeretne valamit teljes szívéből, akkor nekem mellé kell állnom. Persze nem az egyszerű (dugós) megoldásra modtam igent.. Ekkorra már szerencsére a párom is rájött, hogy csak a spermabank jöhet szóba. Megtett mindent, hogy teljesüljön az álma. Ezt már ő elmesélte. És teljesült is! Második próbálkozásra összejött, ezt akár hetero párok is megirigyelhetnék.
Megfejeltük az egész sztorit egy lakásvásárlással és felújítással. Mert hát nem mindegy, hogy hova várjuk az új kis jövevényt. Úgyhogy én többnyire az otthonteremtés fizikai valójával voltam elfoglava szabad perceimben. Mégis úgy érzem, hogy lehettem volna aktívabb a várandósági idő alatt.
