...már amennyire röviden le lehet írni 40 hetet..  A lényeg viszont, hogy a terhességem szinte teljesen zavartalanul telik. Hála Istennek!

A 16. héttől járok kismama jógára az ASRAM-ba, ami gyakorlatilag egy nyugdíjas torna: kis fejkörzés, kis karkörzés, majd ülve nyújtózkodás, a végén pedig fél óra fekvés: meditáció és gátizomtorna :) Meglepő módon azonban tényleg kikapcsolja és felfrissíti az embert, így szívesen járok, heti 1-2 alkalommal.Lehet tanulni sok hasznos dolgot a szülésről, meg szocializálódni a többi kismamával.

Van terhességi cukorbetegségem, amit gyakorlatilag szinte ajánlok minden kismamának. A betartandó diétának köszönhetően nem híztam meg vágósúlyra, csak a kötelező 10kg-t sikerült felennem a 39 hét alatt. Pedig kívánom az édességet és a tésztát rendesen.. még jó, hogy léteznek cukormentes cukrászdák a városban :)

A vérnyomásom most kezd magas lenni, így vissza kellett vennem a tempóból, de ezt éreztem is. Azt mondják, ilyenkor már szinte mindegy mit csinál a kismama, csak túl kell élni!!
A 36. héttől, mintha lelassult volna a világ. A pocakom méretéből adódóan már nem tudok olyan fürgén felmenni a 4. emeletre, és már a járdán sem iramodok neki, hogy a villogó zöldnél még legyorsuljam az öregasszonyokat. Inkább velük várok szépen a soromra és begyűjtöm az elmaradhatatlan bókokat: jaaj deszép kismama, jaaj látom fiú lesz (hát persze)mikor lesz?, drága csillagom vigyázzon magára stb.

...és az egésznek a tetejébe még megfejeltük a babavárást egy lakásprojekttel is. Keresgélés szeptembertől, sikeres vásárlás januárban, majd komplett felújítás februártól májusig, és boldog beköltözés most vasárnap! Volt vele szervezés, meló rendesen, erre talán majd külön is kitérek. 

Szóval a terhességem szerencsére ugyanúgy telik, mint bárki másnak, élem az átszellemült, de azért a földtől nem elrugaszkodott kismamák életét. Most már viszont kezdek erősen izgulni, mert bizony közeleg a nagy nap!!